Leírás
A padlizsán (Solanum melongena) eredete a dél- és kelet-ázsiai régióra tehető. Bár pontos eredetét nehéz azonosítani, nagy valószínűséggel India vagy Kína területéről származik. A növényt évezredek óta termesztik és használják az ázsiai konyhákban, majd onnan terjedt el különböző kontinenseken. Elterjedése az arab kereskedőkön és utazókon keresztül történt, a középkorban az arabok hozták el a padlizsánt a Közel-Keletről Észak-Afrikába, és onnan Európába. Az európai konyhában a padlizsán elterjedése a 16. századra vezethető vissza, és azóta is sokféleképpen alkalmazzák a világ különböző részein a főzési stílusok és receptek különbözőségétől függően.
A padlizsán a burgonyafélék családjába tartozik, mint a paradicsom, a paprika és a burgonya. Az érett padlizsánok különböző méretűek, alakúak és színűek lehetnek, és különféle főzési módokban felhasználhatók. A konyhákban gyakran használják sütve, párolva vagy grillezve, és különböző ételek, például rakottak, mártások vagy pástétomok részei lehetnek. A padlizsán egy évelő növény, amely magasra nőhet, levelei szív alakúak, a termő hajtások pedig különféle formákban és méretekben előfordulhatnak a kisebbtől az ovális, hosszúkás változatokig. Színe változhat fehértől és sárgától a lila és a sötétbarnáig, mérete a kisebb változatoktól a nagyobb változatokig terjedhet. Héja sima és fényes lehet, belseje puha és sűrű, sok apró magot tartalmaz. Íze enyhe, kissé keserű, de jól felveszi az ízeket és fűszereket, amelyekkel főzik, nyers állapotban enyhe, de főzés során könnyen átveszi az ízeket.
A padlizsánt gyakran használják főzve, párolva, sütve vagy grillezve, és fontos összetevője számos mediterrán és ázsiai ételnek, például rakottaknak, szószoknak, pástétomoknak, curryknek és más főételeknek. Táplálkozási értéke szerint alacsony kalóriatartalmú, rostban, B-vitaminokban és káliumban gazdag, így jó forrása lehet a fontos tápanyagoknak. Frissen a padlizsánt hűtőszekrényben kell tárolni, mivel gyorsan romlik, de a mélyhűtőbe ne tegyük, mert az alacsony hőmérséklet a hús szerkezetét károsíthatja. Számos egzotikus fajtája létezik, például a japán nasu, amely hosszú és vékony, vagy a thai görögdinnye, amely apró, gömb alakú és erősen lila. A padlizsán sokoldalú zöldség, amely sokféle étel elkészítéséhez alkalmas, és íze, textúrája és sokoldalúsága miatt népszerű a konyhákban világszerte.
config_title]Ültetése, gondozása
A padlizsánt olyan területeken lehet ültetni, ahol a fagy már nem fenyeget, általában tavasszal vagy kora nyáron. Általában előre nevelt palánták formájában ültetik, amelyeket körülbelül 6-8 héttel az ültetés előtt kell elkezdeni a fagyveszély elmúltával. A magokat általában 1,5-2,5 centiméter mélyre kell elültetni. A padlizsánok kedvelik a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt, amelynek pH-értéke kissé savas vagy semleges. Ügyelni kell a megfelelő távolságra a palánták között, körülbelül 60-90 centiméter, és a sorok közötti távolság legalább 90-120 centiméter legyen, hogy elegendő helyük legyen a növekedéshez.
A padlizsánoknak egyenletes vízellátásra van szükségük, különösen száraz időszakokban, de a túlzott öntözést kerülni kell, mert a túl nedves talaj hajlamos a gyökérrothadásra. A talajba adagolt műtrágya, amely gazdag foszforban és káliumban, segíti a virágok kialakulását és a termés fejlődését. Mivel a padlizsánok meglehetősen nagyra nőhetnek, támrendszerrel kell támogatni a növényeket, hogy megakadályozzuk a szárak lehajlását vagy a terméstől való lehúzódást. Fontos a környezet tisztán tartása, a gyomok eltávolítása, mert azok versenyeznek a tápanyagokért és a vízért. A felesleges hajtások visszavágásával javítható a levegő áramlása a növény körül, és megelőzhető a túlzott sűrűsödés.
A padlizsánt a betakarítás előtt hagyjuk megnőni, a gyenge szín és a kemény héj jelzi, hogy készen áll a szedésre. A betakarításhoz éles kertészeti ollót vagy kést használjunk. Frissen hűvös helyen, például hűtőszekrényben tároljuk, kerüljük a hőingadozást, és minél hamarabb használjuk fel. A padlizsán termesztése és gondozása alapvetően hasonló más zöldségekéhez, de fontos a vízellátás, a tápanyagok és a megfelelő növénytámogatás figyelembevétele az egészséges növények és bőséges termés érdekében.
Paraméterek
| Egy csomag 0,5 gramm magot tartalmaz | |
| 1 gram kb 200-250 mag |