Leírás
Természetesen, itt van a szöveg formázás és kötőjelek nélküli, egységes változatban:
Az ánizs (Pimpinella anisum) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó, aromás egynyári fűszernövény, amelyet különleges illóolajáért és magjáért termesztenek. Őshazája a Földközi-tenger keleti vidéke és Dél-Ázsia, de világszerte elterjedt, különösen a meleg, napos éghajlatú területeken.
Botanikai jellemzői
Növekedése:
30–50 cm magas, elágazó szárú növény
Levelei háromféle alakúak: az alsók kerekdedek, a középsők szeldeltek, a felsők szálasak
Virágai:
Apró, fehér színű virágokat hoz, amelyek ernyős virágzatba rendeződnek
Júniustól augusztusig virágzik
Termése:
A magvak kicsik, tojásdad alakúak, bordázottak, zöldesbarnák, erős aromájúak
A magok gazdagok illóolajban (anethol a fő komponens)
Felhasználás
Kulináris célokra:
Fűszerként használják édességekben, péksüteményekben, likőrökben (pl. ouzo, pastis)
Levesek, mártások és húsételek ízesítője
Gyógyászatban:
Nyugtató és emésztést segítő hatása van
Görcsoldóként és köhögéscsillapítóként alkalmazzák
Kozmetikai és illatszeriparban:
Az ánizsolajat parfümök és szappanok készítéséhez is felhasználják
Növénytermesztési feltételek
Fényigény: Szereti a napos, meleg helyeket
Talaj: Jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, enyhén meszes talaj ideális
Hőigény: Melegkedvelő növény, érzékeny a fagyra
Vetési idő: Tavasszal, április-májusban közvetlenül a szabad földbe vetik
Érdekességek
Az ánizs már az ókori Egyiptomban és Görögországban is ismert volt gyógy- és fűszernövényként
Erős aromája miatt gyakran összetévesztik a csillagánizzsal (Illicium verum), bár nem rokonok
Az ánizs nemcsak a konyha, hanem a természetgyógyászat és az illatszeripar értékes
config_title]Ültetése, gondozása
Az ánizs (Pimpinella anisum) termesztése viszonylag egyszerű, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára. Ez a melegkedvelő növény napfényes helyeken és jó vízelvezetésű talajon fejlődik a legjobban.
Ültetés
Talaj előkészítése:
Az ánizs a tápanyagban gazdag, enyhén meszes, jó vízelvezetésű talajt kedveli
A talajt tavasszal lazítsuk fel, és gereblyézzük simára
Vetési idő:
Az ánizs magról szaporítható
Vetési időszak: április–május, amikor a talaj már felmelegedett (10–12 °C)
Fontos, hogy fagyérzékeny, ezért a korai vetést kerüljük
Vetés módja:
Szabadföldbe vessük közvetlenül
Vetési mélység: 1–2 cm
Sortávolság: 30–40 cm, tőtávolság: 10–15 cm
Csírázás:
A magok csírázása 2–3 hétig tarthat
Gondozás
Öntözés:
Az ánizs mérsékelt vízigényű, de a csírázási időszakban és száraz időszakban rendszeresen öntözzük
Ne hagyjuk a talajt kiszáradni, de a pangó vizet is kerüljük
Gyomlálás:
Tartsuk a talajt gyommentesen, különösen a növekedés korai szakaszában, hogy ne nyomják el a gyomok a fiatal növényeket
Tápanyag-utánpótlás:
Ha a talaj tápanyagban gazdag, általában nem igényel trágyázást
Szegényebb talaj esetén komposzt vagy alacsony nitrogéntartalmú műtrágya használható
Növényvédelem:
Az ánizs általában ellenálló, de időnként levéltetvek vagy gombás betegségek megtámadhatják
Használjunk természetes rovarirtókat (például szappanos víz), és kerüljük a túlöntözést
Betakarítás
Időzítés:
Az érés nyár végére (augusztus–szeptember) tehető, amikor a magok barnássá válnak és könnyen leválnak
Betakarítás módja:
Vágjuk le az egész növényt, és kötegekbe kötve szárítsuk meg árnyékos, szellős helyen
A magokat kézzel vagy csépléssel válasszuk le
További tippek
Az ánizs érzékeny a gyökérbolygatásra, ezért közvetlen vetés ajánlott
Rotációs rendszerben ne ültessük ugyanoda évről évre, hogy elkerüljük a talajkimerülést és betegségeket
Az ánizs megfelelő gondozás mellett nemcsak illatos fűszernövényt, hanem gyógyhatású magokat is biztosít, amelyeket a konyhában és a természetgyógyászatban egyaránt hasznosíthatunk.
Paraméterek
| A csomag tartalma 2 gramm |