A padlizsán (Solanum melongena) eredete a dél- és kelet-ázsiai régióra tehető. Bár az pontos eredetét nehéz azonosítani, a padlizsán nagy valószínűséggel India vagy Kína területéről származik. A növényt évezredek óta termesztik és használják az ázsiai konyhákban, és azután terjedt el a különböző kontinenseken.
A padlizsán elterjedése az arab kereskedőkön és utazókon keresztül történt. A középkorban az arabok hozták el a padlizsánt a Közel-Keletről Észak-Afrikába és onnan Európába. A padlizsán terjedése az európai konyhában a 16. századra vezethető vissza, és a főzési stílusok és receptek különbözőségétől függően azóta is sokféleképpen alkalmazzák a világ különböző részein.
A padlizsán a burgonyafélék családjába tartozik, mint a paradicsom, a paprika és a burgonya. Az érett padlizsánok különböző méretűek, alakúak és színűek lehetnek, és különféle főzési módokban felhasználhatók. A konyhákban gyakran használják sütve, párolva, vagy grillezve, és különböző ételek, például rakottak, mártások vagy pástétomok részei lehetnek.